A városok növekedése az egyik legnagyobb civilizációs probléma, amely arra ösztönzi a tervezőket, hogy ne horizontálisan gondolkodjanak, hiszen a föld véges, hanem vertikálisan, az ég felé törekedjenek, hiszen a kozmosz végtelen. Ráadásul a városoknak egyre nagyobb mértékben kell szembenézniük a klímaváltozásokkal, az erőforrások csökkenésével, a növekvő energiaköltségekkel és a jövőbeni természeti katasztrófák lehetőségével.

Ezekre a kihívásokra próbált meg alternatívát kitalálni az Arup, amely megtervezte a jövő városának épületét. Elképzelésüket arra alapozták, hogy a jövőben úgynevezett élő házakat kellene építeni, amelyek összességükben egy városi ökoszisztémát alkotnának. Ezek az épületek nem csak termelnék az energiát és az élelmet, hanem a lakókat, bérlőket friss levegővel és tiszta vízzel is ellátnák.

Ezek az élő organizmusok, házak olyan érzékelőkkel lennének felszerelve, amelyek akár egy idegrendszer működnének, és amelyek a központi agy segítségével átalakítanák a befutó adatokat. Így ez a mesterséges koponya kontrollálná az energiát, a világítást és a homlokzatra telepített rendszereket. Az épület alkalmazkodna az adott klímához, az adott napszakhoz és a ház "telítettségéhez", vagyis az adott pillanatban az épületben tartózkodó felhasználók számához. De ezek az épületek mind összeköttetésben lennének egymással városszerte, hogy optimalizálhassák az energia, az élelmiszer és a víz termelését és felhasználását.
 

A felhőkarcolók külső megjelenésükben is átalakulnának. Minden torony alapja egy sztenderd építmény lenne, és ebbe a keretbe épülnének be az előre gyártott modulok, amelyeket a felhasználók igényeire szabnának. Szükség szerint robotok fejlesztenék, javítanák, cserélnék ezeket az alkotóelemeket. A kisebb modulokat pedig helyben gyártanák le digitálisan a gyorsabb testre szabás érdekében. Az épület folyamatosan tudna alkalmazkodni a klímaváltozásokhoz, a technológiai fejlődéshez, illetve a lakók, bérlők személyes igényeihez.

Az épületet ellátó energiáról a festett fotovoltaikus (napelemes) homlokzat, az üzemanyag cellák és a turbinák gondoskodnának, míg az algamezők bio üzemanyagot termelnének a városi tömegközlekedés számára. Az épület energiafelhasználásáról pedig egy a homlokzaton elhelyezett szerves fénykibocsátó dióda felületén kapnánk meg az alapvető információkat. Az ivóvizet turbinák gyűjtenék be a légkörből (pára, csapadék). A vizet amúgy újrahasznosítanák növény- és élelmiszertermesztésre az épület meghatározott zöld területein. Légszűrők tisztítanák a levegőt, és távolítanák el a széndioxidot.

Persze az Arup messze nem az első a jövőbeni víziók megalkotása terén. Számos futurisztikus terv született már a múltban is, amelyek aztán megvalósíthatatlanok voltak. Sokszor az irreális terveknek az volt az oka, hogy a vízió és a jövő végül sohasem találkozott, hiszen egészen elképesztő dolgokat képzeltek el az emberek. Az utópia sokszor sohasem válik valósággá.