A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!

Szívesen megmutatnád irodádat?

Töltsd ki az itt található űrlapot, és ajánld irodádat bloggerünknek!

Küldő neve:*
Küldő e-mail címe:*
Üzenete szövege:*

Véleményed szerint másnak is érdekes lehet a cikk?

Töltsd ki az itt található űrlapot, hogy elküldhesd emailben!

Küldő neve:*
Címzett neve:*
Címzett e-mail címe:*
Üzenete szövege:*

Irodablog.napló feliratkozás

Itt iratkozhatsz fel hírlevelünkre, ahol kétheti rendszerességgel kaphatsz információkat az irodapiac aktualitásairól! Minden mező kitöltése kötelező!

Email cím:*
Név:*
Piaci szektor:*

Irodablog napló

Itt iratkozhatsz fel hírlevelünkre, ahol kétheti rendszerességgel
kaphatsz információkat az irodapiac aktualitásairól!

Név:
Email cím:*
Szektor:*
 

Trendek, forradalmak és generációk. Miért szeretjük a nyitott irodákat?

A legújabb trendek a nyitott irodákról szólnak, de vajon mennyire újdonságok ezek a kialakítások, és valóban annyira jó-e ezekben dolgozni? Ennek jártunk utána.

A régi idők irodája

Ma minden a nyitott irodákról szól, egyre inkább háttérbe szorítják a cellás elrendezéseket, legalábbis azoknál tevékenységtípusoknál, amelyek a közérdeklődésre számot tarthatnak (SSC, technológia, reklám, PR stb.). Pedig a nyitott iroda nem újdonság, egészen a 19. század végéig kell visszamennünk az időben, ugyanis akkor alakultak ki a maihoz hasonló irodák és munkafolyamatok. Az 1920-as években terjedtek el az irodaszervezés tudatos eszközei, így például a lyukkártya, a másolópapír vagy éppen az automata írógép. Később pedig a technika fejlődésével párhuzamosan használni kezdték a elektromechanikus könyvelő automatákat és a számológépeket. Ekkoriban – és ezt a régi filmek is jól illusztrálják – nyitott irodákban dolgoztak a munkatársak, ki ne emlékezne egy-két fekete-fehér filmkockára, ahol a gépírónők libasorban ücsörögnek egy nagy teremben.

A nyitott iroda a 20. század első szakaszának tipikus formája volt, amely azonban meglehetősen túlzsúfolt munkahelyet jelentett, hiszen a korabeli irodaházak alaprajzi struktúrája, belső kialakítása sem elégítette ki a manapság már alapkövetelménynek számító munkahelyi feltételeket. Később a szabadságjogok körüli viták és egyéb individualista ideológiák már a munkaállomások világába is beszivárogtak. Egyre többen érezték úgy, hogy ezek a szűk helyek nem elég komfortosak, valamint a közös térben a magánélethez való alapvető jog is sérül. Ráadásul sokaknak nem volt saját helyük, hanem oda ültek, ahol éppen üres székre akadtak. Azonban ez akkoriban azzal az érzéssel töltötte el a munkatársakat, hogy ők nincsenek kellőképpen megbecsülve. Ezeket a gondolatokat persze meglehetősen furcsa olvasni a 21. században, amikor teljesen megváltoztak az igények. Azonban akkoriban szép lassan a cellás irodák átvették az uralmat.

Hermann Miller forradalma

Aztán eljött 1968, amely nem csak Amerikában lendítette fel a polgárjogi mozgalmakat, hanem Európában is jelentős változásokat generált, a régi establishment megdőlt, a kulturális forradalom fenekestül felforgatta a korábbi rendszert. Az irodák világát sem hagyta érintetlenül a kulturális-politikai földrengés, hiszen a beosztott-főnök, alárendelt-fölérendelt kontextus is átértékelődött a társadalmi változások tükrében. Valójában a cégek egyfajta miniatűr társadalmak, ahová a nagyvilág változásai villámgyorsan beszivárognak. A Michigani székhelyű, nagy amerikai irodabútoros cég, a Herman Miller jó érzékkel dobta piacra a hatvanas években az ún. „Action Office” új irodabútor-családot. Itt kell megemlítenünk Robert Propst nevét, aki a Herman Millernél dolgozott kutatási igazgatóként. Az „Action Office” forradalmasította az irodák alaprajzi elrendezését és a bútorokat is. Ennek jelentőségét jól érzékelteti az eladások száma: 1978 óta ebből a termékcsaládból több mint 5 milliárd dollárnyit értékesítettek.

Az új szisztéma szerint a nyitott irodák újabb virágzása jött el, csak a hatalmas egyteret kisebb fülkékre kellett osztani, vagyis a munkatársak mindegyike egy boxban került elhelyezésre (angol elnevezés: cubicle). Ez szintén ismerős lehet valamennyiünk számára, hiszen a 80-90-es évek filmjeiben jó néhány ilyen típusú iroda jelenik meg, mint az események helyszíne. (Erre nagyszerű példa a Matrix, ahol a főszereplő egy ilyen boxos irodából menekül.) A nyúlfarknyi boxok tartalmaztak egy íróasztalt és egy tároló rendszert, amelyet embermagasságú panelelemek vettek körbe. Ha az alaprajzra pillantunk, akkor egyfajta kaptárszerkezet bontakozik ki, ahol a vezetőség külön irodában helyezkedik el. Ez a rendszer kielégítette az individualista elveket, és több magánszférát biztosított a munkatársaknak, ráadásul a cellás irodáknál jóval könnyebb és költséghatékonyabb kialakítással, illetve átalakítással kalkulálhatott a vezetőség.

Az ifigettó bukása

A 90-es évekig tündökölt ez a koncepció, amikor is új típusú munkakultúrák jelentek meg – elég csak a nemzetközi szolgáltató központokra gondolnunk (SSC-shared service center) –, ahol  jelentős számú munkavállalót kellett egy viszonylag kis térben integrálni, a kommunikáció és az együttműködés előtérbe került, valamint a költséghatékonyság lett a bűvös kifejezés, mindenütt ezt mantrázták. Pedig még hol van ekkor a 2008-as világválság? Ráadásul a boxokat elválasztó panelelemeket már nem a privátszféra jelképeként kezdték el értelmezni, hanem egyfajta börtönfalnak tekintették, amely gátat szabott a manapság oly divatos kreatív munkakultúrának. Az együttműködés, a kooperáció, a brainstorming idején ezek a panelelemek idejétmúlt díszletekké váltak.

Douglas Coupland X generáció című világhírű kultuszregénye nagyszerűen megfogalmazza az akkori irodaviszonyokat, ahol a multicégek munkatársai ún. borjúboxokban dolgoztak. A boxot így definiálja Coupland: „kicsi, zsúfolt munkafülke, amelyet szövettel borított szétszedhető falrészekből építenek, és alacsony beosztású munkatársak dolgoznak benne. A marhatenyésztésben használatos kis fülkék után kapta a nevét, amelyekben levágás előtt tartják a jószágot.” Más helyen az egyik főszereplő „ifikarámnak” vagy „ifigettónak” nevezte ezeket a szűk kis boxokat. Ezek a pejoratív kifejezések is jelezték, hogy a boxok a korszellem számára immár a régmúlt relikviái lettek.

Open plan vagy open space?

A kilencvenes évektől kezdve tehát ismét felfelé ívelőben van az a fajta klasszikus nyitott iroda-típus, amely a 20. század első felében hódított világszerte. A boxokat és panelelemeket elbontották. A boxokat kitaláló Propst 2000-ben elismerte, hogy óriási hiba volt a fülkés rendszert elterjeszteni, mert valójában a privátszféra biztosításának álságos elve mentén lenyesték a dolgozók kreatív hajlamait, és a bezártságérzet több kárt okozott, mint amennyi hasznot hozott.

Azonban a nyitott irodákban is olyan sokféle elrendezés lehetséges, hogy már nehéz világosan megkülönböztetni az egyes típusokat. A definíciók is összekeveredtek, hiszen amíg eredetileg az ilyen típusú irodákat „open plan office”-nek nevezték, addig sokan az „open space” elnevezést az egész iroda azonosítására alkalmazzák. Noha ez csak azt jelenti, hogy nagy nyitott terek jellemzik az irodát, de ettől még a vezetőség nyugodtan kaphat saját cellát. Vagyis stílszerűen fogalmazva a nyitott iroda meghatározása igen nyitott lehetőségeket tartalmaz.

Alaprajzi struktúrák

Számtalan alaprajzi elrendezés lehetséges a nyitott irodák világában, amelyet alapvetően meghatároz a cég mérete, a dolgozók száma és a főtevékenység. Hiszen anno is a hivatalnokokat és a pénzügyi dolgozókat ültették egy nagy térbe, míg az ügyvédek mind a mai napig cellás irodákban kapnak elhelyezést. Az SSC, technológiai, kommunikációs, PR-cégek, az interaktív vállalatok és a reklámügynökségek pedig előszeretettel alkalmazzák a közös munkatereket. Nagyobb cégek esetében a nyitott irodában divíziók, csapatok, csoportok szerint oszlik meg a munkaerő, és az egy divízióba tartozók, akik ugyanazt a munkafázist, vagy ugyanazt a típusú tevékenységet végzik, egy íróasztal-csoport köré szerveződnek. Ezek az íróasztalok akár össze is kapcsolódhatnak egymással, vagy több sorban helyezkedhetnek el.

Az is elterjedt rendszer, hogy a vezető beosztású kollégák a divíziók mellett panelelemekkel vagy üvegfallal elválasztott saját irodában ülnek, de közvetlen kapcsolatot ápolhatnak a beosztottjaikkal. Azonban úgy tűnik, hogy a dolgozók nincsenek kibékülve az abszolút közösségi szellem térnyerésével, ezért a nyitott terekbe helyezett munkaállomásokat kombinálják az elszeparált kisebb tárgyalókkal, egyszemélyes kapszulákkal, hangzuhanyzókkal, akusztikai panelelemekkel, hogy a munkájukhoz kapcsolódó megbeszéléseket – akár skype-on, akár telefonon – zavartalanul lebonyolíthassák, valamint privát tudjanak kommunikálni. Vagyis a 21. században keverednek a nyitott terek, a boxok, a cellák és az elszeparált tárgyalók, és ebből a nagy mixből az adott cég mindig a számára leghatékonyabb variációt emeli ki.

+++


Az iroda.hu-csoport internetes felületein megjelenő saját cikkek másolásához, utánközléséhez a kiadó engedélye szükséges. A kiadó kizárólag a lead átvételéhez járul hozzá, mely után a cikk linkjét kérjük elhelyezni!